Mint írják, egyre gyakrabban lehet kígyókkal találkozni, de fontos tudni, hogy a marások egyharmadát maguk a kíváncsi természetjárók okozzák, ugyanis vakmerő módon meg szeretnék simogatni a sokakban inkább félelmet keltő állatokat. Mi több, a mérges kígyók támadása általában önvédelemből történik.
A hegyimentők több hasznos tanácsot is megfogalmaztak a túrázóknak. Lehetőség szerint hosszú nadrágban és felsőben induljunk útnak, és a növényzetet, melyen átvágunk, egy hosszabb bottal nyissuk meg magunk előtt, így könnyebben észrevehetjük a kígyókat, és ők is minket. Ne guggoljunk, ne üljünk le a földre, és a nagyobb köveket se mozgassuk, ugyanis ezek alatt akár kígyó is lapulhat. Ha a távolban észrevettünk egy kígyót, ne közelítsük meg. Sőt, legjobb, ha mozdulatlanok maradunk ugyanis valószínűleg magától odébbáll. Az egyetlen mérges faj, melytől tartanunk kellhet, az a vipera. Az állomány egyenlőtlenül oszlik meg az ország területén: előfordulnak az ország középső részén, Munténiában, Olténiában, de akár a Kárpátok hegyein, 2000 méter magasság fölött is.
A viperamarás jelei: akut fájdalom, az érintett terület megdagadása, két apró pontocska egymástól nagyjából egy centiméter távolságra, illetve a megmart személy könnyen elveszti az eszméletét. Emellett jelentkezhetnek még: hidegrázás, hányinger, látászavarok, légzési nehézségek. Ha valakit megmar ez a mérgeskígyó, azonnal értesítsük az 112-t, majd takarjuk be alaposan. A sebet lehetőség szerint tisztítsuk ki alkohollal, de eszünkbe se jusson a filmekben látható módszert alkalmazni, azaz ne szívjuk ki szánkkal a mérget. És még abba a hibába se essünk, hogy kiégetjük a megmart területet. A beteget pedig csak akkor mozgassuk, ha ez valóban hozzájárul ahhoz, hogy hamarabb orvosi ellátásban részesülhessen.
A hegyimentők mindenkinek azt tanácsolják, óvatosan túrázzon odafigyelve az esetleges veszélyekre. Az alábbi térképen pedig bejelölték, mely zónában láttak eddig kígyókat.